Az első

Hosszú idő óta gondolkodtam egy blog megírásán. Nem, nem csak azóta mióta megtudtam, hogy beteg vagyok , hanem már jóval előtte. Mindig is olyan ember voltam , akinek 0-24-ben mozogtak az agytekervényei és folyamatosan agyal valamin. Néha nem is tudtam ezzel mit kezdeni és sokan gondolták, hogy csendes vagyok egy adott társaságban , miközben én már fejben az összes lehető témát lezongoráztam a velem szemben ülőkkel. Csak éppen csendben...

Tehát visszatérve a jelenhez, mióta ennyi időm és még több gondolatom született, amik cikáznak a fejemben. Sokszor hajnalban is, elalvás előtt. Úgy döntöttem ezeket szeretném lejegyezni és maradandóvá tenni. Szerencsés vagyok, hisz mindig lenne ki meghallgasson, a családom, a vőlegényem és a barátaim, akik fantasztikusak, de ezek nem nekik szólnak. Szeretnék egy hang lenni a közösségben, akit örömmel olvasnak el a hasonló betegséggel küzdők és nem letargiát és befordulást okoz számukra, hanem egy kis fényt hoz a napjukba.